Aszexualitás
Aszexuális az a személy, aki nem érez szexuális vonzalmat.
Az aszexualitás nem azt jelenti, hogy kizárt, hogy a személynek legyen szexuális vágya és szexuális élte. Az aszexualiás nem a vágy hiánya, hanem a vonzalom hiánya, ez lényeges különbség.
Az aszexuális személyeknek lehet szexuális vágyuk, lehetnek szerelemesek, élhetnek szexuális életet és élhetnek párkapcsolatban. Természetesen az aszexuális személyeknek lehet a szexuális vágyuk alacsony vagy teljesen hiányozhat is akár, ezzel együtt az alacsony vágy nem egyenlő az aszexualitással.
Az aszexualitás nem szexuális diszfunkció, nem vágyzavar. Az aszexualitás nem okoz szorongást vagy diszkomfort érzetet az aszexuális személynek, nem érzi hányát a vonzalomnak. Ezért nem beszélhetünk sem vágyzavarról, sem szexuális funckiózavarról, mert ezek esetében diagnosztikai kritérium az, hogy a személynek ez az állapot jelentős szenvedést okozzon. Ha a személy számára a vonzalom hiánya nem okoz jelentős szenvedést, akkor ennek hiányában nem diagnosztizálható a szexuális zavar.
Az aszexualitás nem önmegtartóztatás, nem cölibátus. Önmegtartóztatás esetében arról beszélünk, hogy a személy elnyomja magában a vágyat, a vonzalmat. Ezzel szemben az aszexuális személy nem elnyomja a vonzalmát, hanem nem csupán érez vonzalmat. Ezzel együtt lehet szexuális vágya és élhet szexuális életet is, ezt nem zárja ki a vonzalom hiánya.
Az aszexualitásnak több változata is van. Aszexuálisnak azokat nevezzük, akik alapvetően nem éreznek szexuális vonzalmat. Demiszexuálisok azok, akik csak az iránt tud szexuális vonzalmat érezni, akihez érzelmileg kötődik. Aromantikusnak pedig azokat nevezzük, akik nem éreznek romantikus vonzalmat senki felé.